A csatornarendszer építése, műtárgyai, anyagai, csőkötési módjai
A csatornázási rendszerek lehetnek helyi vagy regionális művek.
Ezen belül megkülönböztetünk az áramlási viszonyok szerint:
Csatornában levezetendő szenny- és csapadékvizek számára:
A hagyományos, egyesített rendszerű csatornák a szennyvizet és az időszakos, lényegesen
nagyobb mennyiségű csapadékvizet ugyanazon csatornarendszerben vezetik le.
A rendszer főgyűjtő vezetékeit viszonylag nagy keresztmetszetű csatornaelemek alkotják,
melyeket túlterhelésük megakadályozása ill. mérséklése céljából bizonyos távolságokban un.
Csatornahálózati túlfolyóval (záporkiömlővel) megcsapolják és a kiömlő keverék szennyvizet
közvetlenül (esetleg ülepítés után) a befogadóba vezetik.
Az egyesített csatornarendszerben, ideális esetben duzzasztás és túlfolyás nincs.
Az egyesített rendszerű csatornahálózatok csak gravitációs üzeműek lehetnek!
A korszerűbb, környezetvédelmi szempontokból kedvezőbb elválasztott rendszerekben a
szennyvizet a szennyvízelvezető csatornák, a csapadékvizet a csapadékvíz elvezető
csatornák szállítják. Az úttest alá két külön vezeték kerül.
Elválasztott csatornarendszerek szennyvíz csatornái lehetnek:
A szennyvíz mindig zárt, felszín alatti rendszerben vezetendő el, a csapadékcsatornák
lehetnek nyílt árkok is. A csapadékvíz levezetése azonban mindig gravitációs módon történik.
Az elválasztott csatornarendszerek előnyei:
Az elválasztott rendszer hátrányai:
A nyomás alatti csatornarendszer működtetéséhez külső energiaforrás szükséges. A
szennyvíz a nyomás alatti rendszerekben szivattyú, légkompresszor, vagy egyidejűleg
mindkettő hatására mozog. Így a csatornarendszer vonalvezetése szempontjából a
magassági kötöttségektől mentesíthető.
A gravitációs rendszereknél is gyakran szükség van átemelőkre és nyomócsőre.
A rendelkezésre álló búvár szennyvízszivattyúk emelőmagassága általában 15,0 m körüli.
Kedvezőtlen terepadottságok és hosszabb nyomócső alkalmazásakor, több átemelőtelep
alkalmazása válhat szükségessé.
A kedvezőtlen topográfiai adottságokkal, és altalaj, vagy talajvíz viszonyokkal rendelkező iparterületek szennyvize vákuum segítségével is szállítható.
Vákuumos csatornarendszer működéséhez szükséges energia is külső forrásból származik. A vákuum központban levő vákuumszivattyú
szemben pontban levő vákuum szivattyú a szennyvízgyűjtő tartályban az atmoszférával szemben 0.6 – 0.7 : bar vákuumot kelt. A csatornarendszer ennek a vákuumnak a hatása alá kerül, amely a víz mozgást biztosítja. 7 BASÁRSRB
A szennyvíz az épületből gravitációs vezetéken áramlik a vákuumos szennyvíz szelephez, amely a két rendszer közötti kapcsolatot biztosítja. A szelep önműködően nyílik, ha a szelep előtti gravitációs vezetékszakaszban, vagy aknában bizonyos mennyiségű szennyvíz összegyűlt.
A szennyvíz a vákuum csatornában tehát nem folyamatosan, hanem szennyvízdugók
formájában halad. Ennek elvi alapja, hogy a vákuum szelep késleltetve zár, így levegő is jut a
vezetékbe, amely a vákuum hatására kiterjed és így mozgásba hozza a szennyvíz dugókat.
A csővezeték anyagai, csőkötési módok, javító csőkötések
Anyag szerint megkülönböztetünk:
A rendszer merevség szerinti osztályozás:
A falszerkezet kialakítása szerint megkülönböztetünk:
Csőkötés alapján:
Erőtani szempontból:
A legfontosabb osztályozási szempont a funkció szerinti:
Csatornacsövek, mederelemek fektetése, mozgatása, daruzása
A nagyméretű csatornaelemeket daruval kell a helyszínen mozgatni, daruzás, mozgatás közben ügyelni kell, hogy ne sérüljön a cső.
A csatornák lényeges csomóponti elemei:
Az akna nélkül közvetlenül a gerinccsatornára szervezett házi bekötés az egész világon
elterjedt és elfogadott megoldás.