Csatornarendszer üzembehelyezése, tisztítása, karbantartása
Csatornakamera: általában adapterként használják, de önálló gépként is létezik. Lényege,
hogy a kamerafejet a szakemberek a csőtisztító spirál végére erősítik, és így küldik azt be a
csőbe vagy csatornába, hogy tisztább képet kaphassanak a dugulás jellegéről, pontosabb
diagnózist állíthassanak fel. A képet a kamerafej egy monitorra továbbítja, amely általában
színes, élő képet ad. A csatornakamera nagyban megkönnyítheti a munkát, mivel pontosan
megmutatja, milyen jellegű a szennyeződés és így meghatározható az elhárításához
használandó legmegfelelőbb módszer. Különböző méretekben elérhető, így bizonyos
típusaival akár a kisebb, 20 mm átmérőjű vezetékek is hatékonyan vizsgálhatók.
Akkor javasolt a használata, ha rendszeresen, sokadszorra visszatérő dugulással van dolguk,
amelynél nem állapítható meg egyértelműen a kiváltó ok. Az optikai eszköz nem csak a
probléma jellegének, de pontos helyének meghatározására is kiválóan alkalmas. A kamera
anyaga a feladat jellegénél fogva igencsak tartós, sav- és lúgálló.
Mikor javasolt a lefolyó és csatorna kamerázása?
Milyen problémák tárhatók fel a kamerával?
A csatorna tiszta marad, ha lejtése a kívánt víz sebességet és az iszap leúsztatásához
szükséges víz mennyiséget biztosítja. Megváltoznak a körülmények, ha a hibák és
hiányosságok, bemélyedések, fészkesedések, és illesztési küszöbök gátolják a leülepedett iszap
tovább sodródását. Ugyanez a helyzet, ha hidraulikailag rosszul kiképzett csatlakozások,
bukók, simítatlan felületek nagyobb ellenállást, és kisebb sebességet eredményeznek. Nem
ritkán a csatornába idegen anyagok illegális juttatása vezet ilyen eredményre.
A folyamatos és a maradéktalan szennyvízelvezetés alapvető igény minden csatornarendszernél. A gyakorlati tapasztalatok alapján ennek feltételei:
A csatornában a leülepedett szerves anyag 6 órán túl már rothad, és így az újonnan érkező
szennyvizet a gyorsabb rothadáshoz beoltja. A szennyvíztisztítási technológiák megkövetelik,
hogy a tisztítótelepre a szennyvíz frissen, rothadásmentesen érkezzék.
A csatornák tisztítási módszerei a következők:
A mechanikai tisztításhoz soroljuk a kézi tisztítást, amelyet korábban általánosan
alkalmaztak. Ezt általában a nagy szelvényű, emberi munkavégzésre alkalmas csatornákban
volt szokásos eljárás. A nem mászható csatornáknál a csatornabúvárok -— a tisztítóaknából —
kézi szerszámokkal bontják meg az iszapot. A tisztítószerszámokat az aknában 80-100 cm
hosszú rudakkal kötik össze, és így folyamatosan meghosszabbítják. A módszernek vannak
korlátai, ezért napjainkban már csak különleges feladatok elvégzésére alkalmazzák.
A csörlős tisztítás eszközei a csatornaszelvény alakjához simuló tisztítószerszámok, és a
csörlők. Korábban a kisebb csőátmérőknél általánosan ezt a módszert alkalmazták. A KG PVC
csövek hő- és sérülés érzékenysége miatt ez a módszer csak különleges körültekintéssel
alkalmazható.
A hidraulikus — vízöblítéses — tisztítás célja, hogy a csatornaszelvényben a telítődési fok és a
hidrosztatikus magasságkülönbség emelésével létrejöjjön az a víz sebesség, mely a
lerakódott laza, vagy öblítés előtt fellazított iszapot tovább sodorja. Az öblítés eszköze az erre a célra kialakított öblítő akna, vagy bármely vándorzsilipes tisztító- akna, továbbá az öblítéshez szükséges víz mennyiség.
A vízöblítéses tisztítás során, vagy visszaduzzasztott szennyvízzel, vagy hálózati vízzel —
esetleg csapadékvízzel — történik a csatornaszakasz átöblítése. Gyakorlati tapasztalatok
alapján az öblítővíz mennyisége legalább 2 m?, szintmagassága pedig minimum 2 m legyen.
Az öblítés hatása legfeljebb 100 m-es távolságig terjed. Mindig a felső szakaszon kell kezdeni,
és úgy haladni a főgyűjtő felé.
Megjegyzés: A kis települések csatornamérete és a karbantartási költségek elfogadható
szinten tartása miatt a vízöblítés újraértékelése valószínűsíthető.
A hidrodinamikus tisztító — általában — gépjárműre szerelt 3,5-7 m?-es víztartályból, három lépcsős dugattyús szivattyúból és 40-120 m hosszú csévélt, különféle fejekkel felszerelt
nagy nyomású tömlőből álló berendezés. A szivattyúk magas nyomást és mintegy 420 I/perc
víz mennyiséget képesek továbbítani. A csőtengelyhez képest 30-40″7-os szöget bezáró
mosófejben elhelyezett fúvókákon keresztül kiáramló nagy nyomású víz a tömlőt — a
rakétaelv alapján —, a csatornában előre mozgatja. Ennek során egyrészt a csatorna
átszellőztetését biztosítja, másrészt a csatornában lévő szennyezőanyagokat lazítja fel.
Ez utóbbihoz a mosófejen a haladás irányában is elhelyezhetők fúvókák. A víz mennyiséget és
a nyomást a mobil járművön elhelyezett kezelőpulttól fokozatmentesen lehet szabályozni.
A regionális üzemeltetők és a kis települések számára jó megoldást kínálnak az ábrán
bemutatott kisebb kompakt csatornamosó berendezések.
Kisebb kiterjedésű csatornahálózatok üzemeltetésében jól kihasználhatók — még a kis teljesítményű – szippantó autók is.
Ezek alkalmasak:
Hogy csak néhány lehetőséget említsünk, a teljesség igénye nélkül.
A csatornába behatolt gyökerek eltávolítására speciális vágószerszámokat és vegyszereket
alkalmaznak. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a benőtt gyökerek elvágása a problémákat,
csak rövid távon oldja meg és a gyökérzet megerősödésével, a hiba fokozódásával kell
számolni. Egyes korábban alkalmazott vegyszerek káros hatást gyakoroltak a növényzetre,
illetve a fákra. Az újabb vegyszerek 2-5 éven keresztül gátolják a gyökérzet kifejlődését
anélkül, hogy a környező fákat és növényzetet károsítanák.
Csatornarendszer karbantartás Budapest és Pest megyében.
Műszaki átadás, víz zárósági próba, üzembe helyezés
A műszaki átadás a többi közműhálózathoz hasonlóan történik. Mind a részt vevő
személyeket mind az eljárást tekintve. A csatornahálózatnál nem nyomáspróbát, hanem
szivárgáspróbát végzünk. Fel kell tölteni a kész csatornahálózatot vízzel az aknák pereméig és
24 órán keresztül figyelni kell történt-e vízszintcsökkenés.
Az üzembe helyezés dokumentálása
Szintén a többi közműhálózathoz hasonlóan történik, mind a részt vevő személyeket mind az eljárást tekintve.
Csatornahálózat karbantartása az alábbi területeken.